Orsós magnózás

Fontos már az elején tisztázni, hogy a hifista világ roppant középszerű, kispályás, emiatt reprezentatívnak is tekinthető alakja vagyok. Nem vagyok komoly műszaki szakember, csak egy egyszerű hifi rajongó már több mint negyven éve. Mondhatni 12 egy tucat. Több száz ezer hozzám hasonló magyar zenebarát, hifista lehet az országban akik lassan azért kopogatnak. Ez az állatfaj átlagéletkorban már biztosan ötven fölött jár. A fiatalokból véleményem szerint nem jelentős a beáramlás, hisz ha csak a szülők, öreg barátok nem fertőzték meg őket, akkor még a retro zenét is digitálisan hallgatják. Ráadásul én kihagytam legalább két évtizedet. Ekkor is hallgattam zenét, de szégyenszemre a PC-mp3-Youtube hármas tengelye mentén.
Az alábbi írás tehát szerény műszaki ismeret terjesztő tartalommal, annál több kultúr-szociológiai aspektussal rendelkezik.

A kezdetek - MK25/Sokol

Zene hallgatás közben. Fotó: delmagyar.hu

A hetvenes évek végén, az általános iskola felső tagozatában, az iskolarádióval kezdődött. Hetedikes korom körül kaptam az első legendás MK25-ös kazettás magnómat. Mikrofonnal, a Sokol rádióból vettem fel a viszonylag aktuális hazai és nemzetközi slágereket Komjáthi György Tánczenei koktél című műsorából.
Néhány emlék a ruzsai általános iskolából. (Orister erősítő, különféle BRG kazettás magnók, stb.)
Tombolt a bakelit (vinyl) láz akkoriban. A szegedi határközelségnek és az azzal járó kishatárátlépőnek köszönhetően évente nyolcszor mehettünk Szabadkára. A jugoszláv stílusú szocializmusban szinte napra készen lehetett beszerezni az éppen aktuális legmenőbb, világhírű zenekarok legújabb lemezeit a Jugoton lemezgyár neve alatt. (Minőségben nem volt éppen a csúcs, de mi azért nagyon szerettük.)
Alig négy-öt év alatt, egy Tesla B90-es orsós magnón keresztül jutottam hozzá a szintén legendás (igen, kénytelen vagyok szót ismételni, mert számtalan legenda született ezekben az években. Ezek zöme a nagyközönség számára a japán, német, holland, svájci technikát jelentette, csak jóval később derült ki számomra, hogy a magyarok is számtalan legendát készítettek hangtechnikában (BRG, BEAG, Machlabor, Orion, Videoton) amelyek sok esetben világhírre tettek szert, de erről később.
Az orsós (szalagos) magnók több évtizedes diadalmenete után, vagy azzal párhuzamosan. a nyolcvanas évek elején hazánkban is elérhetővé váltak az első kazettás deckek, amelyek kb. húsz évig uralták a piacot. A szocialista piacra is, még ha korlátozottan is, bejutottak az alsó és középkategóriás magnók, kezdetben orsós, később egyre több kazettás is.
A nyolcvanas évek elejének nagy slágere egy belépő szintű kazettás deck a Pioneer CT506-os volt a legmenőbb, nem olcsó, de még sokak számára megfizethető és mint negyven év után bátran kijelentem, hogy elegáns, tartós, jó hangú gépez alkotott Pionner. A discosok töbsége is erről nyomta a legújabb slágereket. Jelentős számban adhattak el ebből a gépből, nagy népszerűségnek örvendő, megbízható, szép hangú technika volt, relatíve alacsony, de legalább megfizethető áron, kb 8500 Ft-ért, ami akkoriban egy kezdő szakmunkás két havi fizetése volt.
Az orsós magnók aránya a kazettások mellett kezdett hátrányba kerülni. Bár utóbbiak hangminősége számottevően gyengébb volt, a praktikum győzött. Nem véletlenül compact casetta volt a kazetták eredeti neve. Kompaktak voltak, kis helyet foglaltak, egyszerű volt a kezelésük, tartósak voltak, a hangminőségük minőségi kazetták és felvételek esetén kimondottan jónak nevezhetőek. (Vannak króm és metál kazettáim/felvételeim, amik negyven év után is tökéletesen szólnak.)
Ekkoriban élte reneszánszát, a ma már bűncselekménynek minősülő iparszerű lemezmásolás. Aki eddig nem vett lemezjátszót, minden lemezt fel tudott vetetni erre szakosodott "zenebutikokkal" lemezről kazettára, megfizethető áron.
Nos, bármennyire is hihetetlen, ezek a negyven éves kazetták/felvételek egy jó állapotban lévő, akár alsó kategóriás magnón is meglepően szépen tudnak szólni. Persze ezt sok minden befolyásolja, mindenek előtt a korabeli kazetta minősége, annak tárolási módja, a lemez, a lemezjátszó milyensége, páratartalom, bánásmód, stb.
Pörgött tehát a kazettás biznisz, hosszú éveken keresztül. Születtek szép számmal csúcsminőségű, átlagember számára megfizethetetlen deckek (Pioneer, Nakamichi, Revox, stb.) is.
Örökéletűnek tűnt a compact kazettás rendszer, mígnem a számítástechnika odáig fejlődött, hogy megszületett a compact disc, ismertebb nevén a CD.
Ez is forradalmi előrelépésnek tűnt akkoriban a bakelithez (vinyl), szalaghoz, kazettához képest.
A CD szinte teljesen hazavágta az összes korábbi hanghordozó technológiát.
Szerencsére csak szinte, hisz az igazi hifisták kitartottak ezen évtizedek alatt is a régi, analóg technológiák mellett. Sokan, mint pl. én is, legalább hűsz év kihagyás után kanyarodtam vissza az MP3-tól, Youtube-tól a régi analóg zenehallgatáshoz.
Fontos itt kitérni az analóg és digitális technológiák közötti különbségre, ami örök és soha véget nem érő vita forrása a két zenei forrás típus között.
Ami teljesen biztos, hogy a manapság használatos nagy felbontású (HIRES), veszteségmentes tömörítésű digitális zenék, zenei stream csatornák hangminősége elképesztően jó, messze meghaladja még egy CD-ét is, az mp3-at meg el is felejthetjük végleg.
A zene és hifi rajongók közötti meglehetősen mély szakadékot a digitális és analóg minőség közti nüansznyi különbségek jelentik. A vita legfőbb tárgya, hogy a digitális zene mellett, amelyet akár egy közepes mobil telefonnal, jobb erősítővel, hangfallal vagy fejhallgatóval is kiváló minőségben elérhető, van-e még értelme az analógnak, vagyis vinylnek, kazettának, szalagnak.
A digitális hívők szerint semmi értelme. Az analóg rajongók hiszik, hogy hangzásban olyat tud az analóg, amit a digitális képtelen reprodukálni. Soha nem kapunk egyértelmű, mindent eldöntő választ.
A bölcsebbek (pl. én) hallgatok digitális zenét és kicsiben gyűjtögetek analóg eszközöket, (kazettás és orsós magnók, lemez).
Nem harcolok egyik vagy másik hangzása mellett/ellene, de azt tudom, hogy egy szép régi magnó, túl az esztétikai élményen, a nagyon kellemes, néha kicsit zajos, sercegő hangzáson, mentálisan ad egy semmivel nem pótolható élményt. Hallgatásuk közben tudom, lelki szemeim előtt látom a mérnökök tucatjainak munkáját, a bonyolult mechanika mozgását, tudom hogy mozgó alkatrészek sokasága, komplex elektronika gondoskodik a zenei élményről.
Ezeket a régi magnókat, erősítőket már kapcsolgatni is élmény, persze csak a jobbakat. Bár egy Akai 4000 tekerő, vezérlő gombjai meglehetősen emberesek, mégis élmény érezni és hallani a rugó erőket, a mozgó alkatrészek kattogását, roszabb esetben csattogását, az orsó/kazetta surrogását gyorscsévélés közben.
A látvány persze legalább ennyire fontos. Az orsó, a kezetta, lemez forgása, a szálcsiszolt előlapokban mozgó, villogó kivezérlésjelzők komoly esztétékai élményt jelentenek.
Kétségkívül hasonló csoda volt anno a CD, később az mp3, és az összes többi zenelejátszó mini kütyü.
Valószínűleg az old hifi rajongók, gyűjtők nagyobb része 50 pluszos, akiket fiatalkori élmények kötnek ezekhez a szépséges, sok évet megért hifi cuccokhoz. Számít ezen kivül bármi más?

Magyar híradástechnikai csodák

Külön fejezet érdemel a korabeli magyar hiradástechnika. Legalább fél tucat hazai híradástechnikai márka/eszköz vált világhírűvé, de legalábbis a szocialista tábor kimagasló gyárai születettek hazánkban.
BEAG, BRG, Orion, Videoton és a civilek számára kevéssé ismert Mechlabor. Előbbiket senkinek nem kell bemutatni, utóbbi valóban világhírre szert tevő stúdiótecnikai eszközöket, lemezjátszókat, orsós magnókat gyártottak hangstúdiók, de mindenek előtt a Magyar Rádió részére.
Volt szerencsém néhány éven keresztül ilyen, íróasztal méretű magnókon riportok sokaságát megvágni.
Akkor sajnos éppen szünetelt a HIFIi szenvedélyem, így nem értékeltem ezeket csodás készülékeket kellőképpen. Mint ahogy a rádió sem. Jó részt az enyészeté lettek ezek az STM típusnévre hallgató rendkivül masszív, magas tecnikai színvonalú magnók. Szerencsére a gyűjtők is sokat megmentettek és akár milliós áron cserélnek gazdát ezek a készülékek, természetesen csak az újszerű vagy felújított állapotúak. No, ezek, ill. a japán, amerikai, német, svájci társaik, professzionális stúdiómagnók (Revox, Teac, Ampex, stb.), amelyekkel egykor zenei stúdió felvételeket rögzítettek, amelyekről a lemezek készültek, minden bizonnyal a mai napig verik a legkorszerűbb digitális felvételeket is.

 

Old HIFI gyűjtés

Az old HIFI rajongók többsége évtizedek óta töretlenül gyűjtögeti, cserélgeti a cuccait, magnó, lemezjátszó, erősítő, hangfal, stb.
Egy törpe kisebbség akár milliós értékű gépparkot is összegyűjtögetett. A többség, hozzám hasonlóan beéri a belépő szintű, olcsóbb gépparkal.
De nem is ez a lényeg. Egy 15-20 ezer forintos Pioneer vagy Akai magnónak is lehet örülni, pláne ha esztétikailag és technikailag is rendben van. Szerencsére ha nem is könnyen, de még hozzá lehet jutni a szükséges alkatrészekhez, vagy éppen szerelőkhöz, akik rendberakják, megjavítják, felújítják a régi, megkopott alkatrészeket.
Két évvel ezelőtt még csak egy olcsó lemezjátszóm, kazettás magnóm volt, amelyeket sok éve nem használtam. A pandémia keltette vákumban kanyarodtam ismét vissza a minőségi zenehallgatáshoz. Azóta hazakerült néhány teljesen fölösleges, belépő szintű retro, de nagyon szerethető, szerintem szép és jó magnó, (Akai, Aiwa, Teac, Pioneer, Kenwood) lemez, kazetta.
A kivülállókat meglepheti, hogy a bakelit lemezek eladása ismét felpörgött, sőt a műsoros kazetták iránt is nő a kereslet.
Új lemezjátszóból igen nagy a kínálat a néhány tízezer forintostól a több milliósokig.
Igen sok új lemez is jelenik meg, csak a hazai kínálatban több ezer régi/új lemez érhető el. Akkor még nem beszéltünk a lemezbörzékről, ahol szombatonként akár tízezres használt kínálatból válogathatnak az érdeklődők.
A digitális zenei anyagok mellett még az egyedi analóg hangzás miatt és a jelentős gyűjtemények okán igenis van ráció a lemezekben.
Kazettára rögzíteni bármilyen forrásból, talán már nem igazán reális alternatíva, de akinek erre van igénye megteheti. A régi bontatlan üres kazetták komoly összegekért cserélnek gazdát az apróhirdetési oldalakon.
Magam egyelőre a harminc-negyven éves kazettáimat hallgatom, amiken a korabeli lemezfelvételek még mindig nagyon szépen szólnak, nem fogott rajtuk az idő vasfoga.

 

Újrahasznosítás, környezetvédelem az antikvitásokon keresztül

Számomra, bár szolid környezetvédőnek tartom magam, a régi használati tárgyak megmentése iránti elkötelezettségemet nem elsősorban a zöld ideológia motiválja. A régiségek gyűjtésének sok évszázados hagyományát sem ez az elv motiválja. Pl. a régi festmények, bútorok mindig is vonzó célpontok voltak az utókor számára, pláne ha azok igényességet, művészi értéket képvideltek.
Ezekkel talán nem tud versenyezni, de mindenképpen vonzerő a technikatörténet színe java. Negyven évvel ezelőtt még el se tudtam volna képzelni, hogy egy Pioneer CT 506 vagy egy Nakamichi Dragon technika történeti kuriózummá, régiséggé válik. Szerencsére sok ilyen régi legendás technikai, műszaki, elektronikai, híradástechnikai eszköz menekül meg múzeumok, gyűjtők által. Mivel ezek használati értéke sem elhanyagolható, túl azon, hogy rengeteg eszköz marad bemutathatóvá az utókor számára, használati értéküknél fogva, ha csak szerény mértékben is, de hozzájárulnak a környezetvédelemhez is. Egyrészt nem végzik hulladékként, másrészt ezek gyakran képesek kiváltani új gyártású eszközöket, berendezéseket.

 

Terényi Orsósmagnó Múzeum

Még egy ilyen felszínes összefoglalóból sem maradhat ki a világon is egyedülállónak számító Terényi Orsósmagnó Múzeum, melyet a 2021-ben elhunyt Nagy Vilmos álmodott meg és hozott létre. Több száz, kiváló, működöképes állapotú orsós magnó található a kis falusi házban, a világ szinte valamennyi gyárának legismertebb és legkiválóbb típusai képviseletében. A mester halála után, jelen pillanatban még nem tudni mi lesz a múzeum sorsa, de reménykedünk, hogy ez a páratlan gyűjtemény egyben marad és látogatható lesz a Hifi szerelmesei, vagy csak az egyszerű látogatók számára.

 

 

• 
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
• Title Title
•